| Újra felfedezett kutya: a mudi
A mudi fajtanév eredete
A fajtát leginkább hajtókutyaként ismerték szerte az országban. Napjainkban is találkoztam vidéken emberekkel, akik törzskönyvezett mudimat hajtókutyának nevezték. A mudi szó elterjedt hívónév volt Pest megyében és az ország északi tájain. "Ez a név talán még jobb, egyszerűbb, mint a "hajtókutya" és nem adna okot arra, hogy a vadászhajtókutyákkal összetévesszék (Anghi). Latin elnevezése, (Canis ovilis Fényesi–Anghi 1936.) szabados fordításában: Fényesi és Anghi kistestű terelőkutyája.
Nevét valószínűleg, Tóth Mihály bugaci számadó Mudi nevű kutyájáról kapta.
A mudi
Egyszerű, egészséges fajta. Nem a "beszerzése" olcsó, hanem a tartása. Ha rendszeres oltásokat megkapja kölyökkorban, utána meg évente, akkor ritka eset, ha megbetegszik. Betegségekkel szemben ellenálló. Nem jellemzője a fajtának, hogy bármilyen betegségre hajlamos lenne. Öröklött betegségeiről nem tudunk.
Szőre egyszerűen tisztán tartható, nincs szüksége "kozmetikusra". Hetente egyszer-kétszer ritkafogú kutyafésűvel átkeféljük és rendben is van. Nyírni nem kell. A jó mudi szőre fényes, hullámos-göndörös, egészséges bunda. Mivel úgy tenyésztjük, hogy ma is vásárolnak tőlünk juhászok és szarvasmarhatartók is kutyákat. Olyannak kell maradnia, hogy az a ridegtartásban se legyen probléma se az állatnak, sem a vele dolgozó embernek. Jókedvű, vidám, ha nincs dolga szívesen bohóckodik, játékra hívva. Ezért gyermekek mellé is nyugodtan lehet vinni. Annál is inkább, mert egy-egy családi kirándulás alkalmával is őrzi a gyermekeket. Biztos, hogy mindig ott lesz ahol a gyermekek tartózkodnak. Sőt!
Több gyermek esetén, úgy forgolódnak, hogy a csemeték ne nagyon távolódjanak el egymástól. Hívásra megjelenik és meg is mutatja, hogy merre vannak.
Házőrzőként, jelzőkutyaként elsőrangú. Mindent jelez, de nem ugat feleslegesen.
Megjelenése egyszerű, de kiállása erőt, határozottságot sugall. Régebben kurtították a farkát, ma már nem kötelező. Születhet farkatlanul, vagy rövid farokkal is. A sarló alakúan hajlott, jól szőrözött, hosszú zászlós farok tetszetősebbé teszi a kutyát, annak mozgása kifejező.
Színei: (Anghi (1936) szerint) csupa fekete, hamvas (szürke), fakó, veres (az orra is veres), barna (az orra is barna), cifra.
Kedvelt agility-s kutya, nagy kedvvel robog végig a pályán. Inkább lassítani mint noszogatni kell. Igazi mindenes kutya, a katasztrófakutyások is érdeklődnek iránta.
A mudi történeti áttekintése
A mudi első ábrázolása kétségkívül 1815-ből való, bár a képen lévő kutyát puminak nevezik.
Döntse el ki-ki magának, hogy melyik fajtára hasonlít jobban! Mudi A mudi első ábrázolása Pumi
Dr. Anghi Csaba: A magyar pásztorkutyák és a külföldi rokonfajták (Bp. 1936.) című könyvében két másik ábrát is használ a mudi v. hajtókutya származásáról tárgyalt részén. A Treitschke-féle borzas juhászkutya: Canis familiaris pannonicus var. hirsutus, vagy hajtókutya vagy kuvaszkorcs
Treitschke-féle gubancos juhászkutya: Canis familiaris pannonicus var. villosus. Talán kuvaszkorcs, de a legjobb esetben mudi (Treitschke után)
Valamint említést tesz Raisits 1924-ben megjelent "A magyar kutya" című munkájáról. Raisits könyvében lapozgatva, egy érdekes fotóra bukkantam.
Az Állatkert elsőrangú őspulija, Anonymus Állatkert és Aniko Állatkert után származott, teljesen spiccjellegű kutya. Visszaütés legszebb példája a kölyökkutya, mert a spicc elődre ütött.
Ha ez az őspuli, akkor szerintem, ez a fotón lévő kutya inkább hasonlít a mudira, mint a másik két fajtára. Az álló fül a hetvenes években (még húsz-harminc évvel ezelőtt is) mint kiküszöbölendő hiba, jelen volt az almokban, puli tenyésztőknél.
"A hosszú arcorri rész visszaütést jelent valamilyen idegen ősre. Makacsul visszatérő, hibás forma. Az egész fej puli-jellegét tönkre teszi.“ (Dr. Sárkány Pál: A kutya tenyésztése, tartása, kiképzése 1975., Bp. 140. o.)
"A rövidszőrűség – bármely testtájon – rontja a puli fajtajellegét. Ügyeljünk tehát arra, hogy minden testtájékon a szőrzet a megkívánt formát mutassa. A leggyakrabban a fejen és a végtagokon fordul elő a rövidszőrűség.“ (Dr. Sárkány Pál: A kutya tenyésztése, tartása, kiképzése 1975., Bp. 141. o.)
A mudi almokban pulira való visszaütés még nem fordult elő. Dr. Sárkány Pál könyvében a mudi tárgyalásánál használ egy igen jó típusú mudiról fotót. Itt a kutya nem a legelőnyösebb beállításban van, mégis a fajta tenyésztői szerint ma is jó kutya lehetne. Sőt a fotó alapján feltételezem, hogy a színe esetleg az Anghi (1936.) által hamvasnak nevezett színváltozat lehet.
A legkorábbi juhászkutya-leírás Buffontól, 1773-ból maradt ránk (Raisits, 1936,): "Arcorruk vaskosabb az agarakénál, de keskenyebb a nagy dán dogokénál és igen hasonlatos a parasztkutyáéhoz. Fülük felálló, farkuk hátrafelé hajlott vagy lógós. Egész testüket lompos, fürtös szőrzet fedi, kivéve az arcorrot, a combok külső felületét, a hátsó végtag hátsó részét és a lábvégeket, ahol rövid a szőrzet."
Pethe Ferenc 1815-ben kiadott "A természet históriájában" a következőket olvashatjuk, szintén pumiról: "Ez is van kitsiny, nagy ezer és mindenféle színű, úgyhogy ebben az auricularis acuminatis erectisen (felálló hegyes fül) kívül, hijjába teszünk több fajtajegyet. Ennek feje legjobban közelít a rókáéhoz, úgy hogy capite fere vulpino, nagyobb részire felillene."
Méhely 1902-ben megjelent a magyar nyelvű Brehm: Az állatok világában írta meg a magyar állatfajtákról szóló részeket. A puliról írja a következőket.
"A PULI (Canis familiaris domesticus hungaricus). Ezt az általánosan elterjedt kutyafajtát a kecskeméti pusztákon meglehetősen sok példányban volt alkalmam megvizsgálni. Vállmagassága 34-42 cm, kicsiny testű, inkább rövid és meglehetősen magas lábú eb. A puli feje aránylag kicsiny, fejehátulja gömbölyded. Arcorra a sakáléra emlékeztet, a rókáénál valamivel vaskosabb; meglehetősen hosszú, előrefelé keskenyedő és hegyes. Egymáshoz közelálló füle nagy, tövében széles, fölfelé hegyesedő, rendesen felálló, ha azonban az állat fél, gyanakszik vagy szégyenkezik, hátra fekteti, mint a sakálok teszik. Ne tévesszük össze a pulival a némely vidéken (pl. a Zalában) gyakori és szintén a juhokkal járó úgynevezett PUMIT, mely nagyobb és magasabb termetével, lecsüngő fülével, hoszabb és lágyabb szőrzetével, szennyes barnásszürke színével és bozontosan szőrös arcával kétségkívül a selyemszőrű kutyákra (pincsikre) vall. Ilyen ebeket a farkasszállási juhászoknál is láttam, ahol bajszi-puli volt a neve."
Azt hiszem felesleges jobban belemélyedni. Egy biztos, a mudi a pulival párhuzamosan alakult ki, vagy alakulhatott ki. Az elnevezések között sokáig teljes lehetett a káosz. Tájegységenként más és más jelzőkkel illették a magyar pásztorkutyákat. Például: bajszi-puli, német-puli, spicc-puli, hajtókutya, pumi, stb.
Ebben a zűrzavarban pedig rendet kellett teremteni. Így 1936-ban, amikoris az évi tenyészállattvásáron megállapították a mudi első jelleg leírását, már két az FCI által elismert terelőkutyafajtánk volt, a puli és a pumi.
Azután jött a második világháború. A csaták megszünésével felmérték a megmaradt és erősen megfogyatkozott puli és pumi állományt. Újra indult az élet az ebtenyésztésben. Azután újra felfedezték a mudit, a fajta még ekkor szervezett tenyésztés nélkül is létezett. 1963-ban az FCI elismerte és 238 standard számmal regisztrálta.
Balázs Zsófia, Lédeoni Judit
Hogy mi a mudi titka?
A történet velem esett meg.
Mudi kutyám ellése decemberre esett. Mínusz 10 oC volt odakinn.
Úgy döntöttem, jobb lesz, ha bent ellik le a kisszobában, ott úgy sincs fűtés. Aztán nem volt szívem a kicsiket kivinni, így egy-két hétig még bent maradtak.
Szokás szerint este mindig megpakoltam a kályhát a konyhában és a nagyszobában éjszakára, hogy reggelig kitartson. Egyik éjjel arra ébredtem, hogy Csutka ott áll az ágyam mellett és az orrával bökdös. Értetlenül bámultam a kutyára. Nem csuktam volna be a kisszoba ajtaját éjszakára? A nagyszoba ajtaja is tárva van. A kutya türelmetlenül futott hozzám és vissza az ajtóhoz. Mitől ilyen izgatott? Kikászálódtam az ágyból. Helyeslő vakkantás után újra az ajtó felé szaladt. Utána mentem. Az előszobában már tudtam, nagy baj lett volna, ha nem ébreszt fel. A lámpát felkattintva láttam, illetve nem láttam, mert akkora füst volt. Gyorsan kinyitottam az ablakokat, kereszthuzatot csináltam és megvártam, amíg a konyhai kályha végképp kialszik. Ugyanis eldugult a kémény és a füst kénytelen volt másfelé távozni. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem ébreszt fel idejében.
" Idős hölgyet éveken át Bojszi nevű mudija után az egész környék Bojszi néninek nevezett. Mindenki kedvelte a kutyát. Az asszony nevét csak akkor tudták meg, amikor megbetegedett, szeretett négylábúja elpusztult. Kedély beteg lett, a háziorvosa ajánlotta, hogy szerezzenek neki másik kutyát. Az új mudi kölyök érkezése hamar lábra állította.
" A nagymama szívrohamot kapott. Egyedül volt otthon. Öreg mudija szabadon mozoghatott a kertben és az udvaron. Mikor észrevette, hogy gazdasszonya rosszul van, bökdösésére nem reagál, éktelen ugatással rohant ki az utcára. Így magára hívta a szomszédok figyelmét, akik a kutya furcsa viselkedésén rosszat sejtve utánanéztek a dolognak. Még időben hívták ki az orvost.
Általában a kennelemből származó kölyköket néhány hónap múlva megnézem vagy telefonon érdeklődöm utánuk. Egyik ilyen alkalommal azt a választ kaptam, hogy nagyon sok örömük van a kiskutyában. "Mindennap valami újat produkál. Tetszik tudni, én mostanában csak azon csodálkozom, hogy miért nem volt eddig mudim?"
Miért ajánlom a mudit?
Mert gyermekszerető;
mert gyorsan tanul;
mert okos;
mert ha kell nyugodt, ha kell, bebizonyítja, hogy milyen fürge;
mert kitűnő terelőkutya, önállóan dolgozik;
mert kitűnő házőrző, nem olyan ugatós, mint a puli;
mert nagyon jó agility-s kutya, fordulékony, gyors;
mert megfelelő őrző-védő tulajdonságai vannak;
mert vaddisznóhajtásra is jól használható;
mert csodálatos, ahogy figyel a családra;
mert úgy tud a gazdájára nézni, mint egy Istenre;
mert nem túl nagy;
mert nem túl kicsi;
mert elég nagy;
mert elég kicsi;
mert nem eszik túl sokat;
mert nem kell kutyakozmetikusra költeni, elég hetente egyszer kifésülni a bundáját;
mert maga a természet természetes szépségében;
mert szép. Igenis SZÉP;
mert annyira természetes, hogy a magyar embernek magyar kutyája legyen;
mert barátságos, pont annyira, amennyire kell;
és mert tartózkodó, épp annyira amennyire kell;
mert meg tudja különböztetni az ellenséget a baráttól;
mert pontosan tudja, ki a betolakodó és ki ártalmatlan;
mert még nem tette tönkre a divat;
mert akinek volt már egy mudija, annak más nem kell, csak mudi;
mert ..., mert ..., mert ..., mert ..., folytassam?
Akinek mudija van, az tudja, hogy ez mudi. Semmi mással össze nem hasonlítható.
Ti tudjátok? Mert én igen.
Balázs Zsófia
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
