A kuvasz –A fehér erõ
Kilenc magyar kutyafajtánk közül a kuvaszt és komondort nomád pásztorkodó õseink háziállataik védelmére alakították ki. E két nagytestû, fehér õrzõ-védõ pásztorkutya a ragadozók és rablók elõl védte a nyájat, kondát, hiszen e feladat ellátására a pásztor nem volt elég éber, sem elég gyors és erõs. Az már a múlt titka marad, hogy e két nagyjából azonos feladatokra alkalmazott kutya minek köszönhette egymás melletti fennmaradását évezredeken keresztül. Talán õseink számára sem a használhatóság volt a kizárólagos szempont? Napjainkban az elegáns, erõt sugárzó kuvasz egyre több jómódú család portáján tûnik fel, hiszen esztétikai és gyakorlati értékét tekintve egyaránt kiváló kutya.
A kuvasz kialakulásáról értelemszerûen nincsenek pontos adataink. Pásztorkodó állattenyésztõ õseink a komondor mellett a kuvaszt is állataik védelmére használták. A kuvasznak feladata ellátásához jó szimatra, bátorságra, erõre és támadó kedvre volt szüksége. Állítólag a pásztorok elsõsorban hússal etették kutyáikat, és a kölyköknek szánt adagot felkötötték, hogy így erõsítsék a fiatal jószágok nyak- és pofaizomzatát. Mivel a farkas és a rossz ember is sötétedés után támadt a nyájra, az éjszakai viaskodásban egy világos színû kutyának nagyobb hasznát vette a pásztor; valószínûleg nem véletlenül fehér mindkét õrzõ-védõ pásztorkutyánk.
Hogy miért alakult ki két eltérõ küllemû, de azonos feladatkört betöltõ fajta, azt ma már nem tudjuk helytállóan indokolni. Amellett, hogy talán õseink is örömüket lelték e két csodálatos fajta küllemében, s egyszerûen tetszett nekik a nagybundájú komondor és a nála rövidebb szõrû kuvasz, talán mégis a különbözõ felhasználhatóság áll e két fajta hátterében. Úgy tûnik ugyanis, hogy a kuvasz vadászkutyaként is szolgálta õseinket! A komondor szõrzete miatt e munka ellátására eredendõen nem lett volna alkalmas, azonban a nomád pásztoroknak is szükségük volt bizonyos mértékben vadászkutyára, pontosabban olykor ilyen feladatot is ellátni képes kutyákra. Korabeli dokumentumok szerint Mátyás király idejében valóban alkalmazták a kuvaszt vadászatokon, fõleg farkas ellen, hiszen a nyájõrzésbõl eredõen, s mozgékonyságának, acélos izomzatának köszönhetõen erre kiválóan alkalmas volt. Egy francia festõ XVII. századi képének farkasvadászata is két tipikus kuvaszt ábrázol. De napjainkban is jó eredménnyel alkalmazzák vaddisznóvadászatokon.
A kuvaszról fennmaradt emlékek, utalások talán a legzavarosabbak magyar fajtáink közül. Ennek két fõ oka, hogy különbözõ nevekkel illették magát a fajtát, illetve a kuvasz név alatt mást-mást értettek. Hívták a kuvaszt kovasznak, magyar komondornak vagy farkasebnek és parasztkutyának, míg sokszor kuvasznak nevezték a kutyát általában vagy a keverékeket illették a kuvasz jelzõvel. Raitsitsé az érdem, aki kutatásai alapján kiderítette, hogy a kuvasz név használata az õsi és helyes elnevezés. Zrínyi egyébként 1660-ban egyik mûvében a kuvaszt mint fajtát említi. A hasonló hangzású török-tatár kavasz szó egyébként õrkatonát jelent, ami összekapcsolható a kuvasz feladatkörével. Egyébként mindenütt, ahol õseinkhez hasonlóan nomád pásztorkodást folytattak, kialakultak nagytestû, õrzõ-védõ pásztorkutyák, bizonyos fajták kísértetiesen hasonlítanak a kuvaszra.
A XIX. században megváltoztak az állattenyésztés körülményei, a pásztorkodás egyre inkább háttérbe szorult, s így megszûnt a kuvasz munkaterülete is. A pusztáról beszorult a falvakba, majorságokba, tanyák, birtokok õrzõje lett. Ez az idõszak, egészen 1910-ig, igen kritikus volt a fajta számára, hiszen a pásztorok zárt világával ellentétben itt már nem maradhatott fenn fajtatisztán a kuvasz, ekkor illették a keverék kutyákat kuvasz névvel.
A kuvaszt 1924-ben törzskönyvezték elõször. Az elsõ fajtaleírást 1905-ben állították össze, majd 1909-ben, 1915-ben és 1921-ben átdolgozták. Az 1935-ös Abonyi-Anghi-Müller-féle standard már szigorú mércéket állított fel, hiszen volt mibõl szelektálni. 1960-ban is született egy újabb leírás, melyet az FCI 1963-ben fogadott el.
A kuvasz magas, nagy kutya, általában 70 centiméter. Megjelenése tetszetõs, nemességet, erõt, bátorságot sugároz. Testtájai arányosak, nem megnyúltak, de nem is zömökek. Szikár izomzattal telt formái küzdõképességrõl tanúskodnak. Csontozata erõs, de sohasem durva. Száraz feje, mandulavágású, ferde szeme értelmes és hûséget mutat. Színe fehér, szõrzete hullámos, erõs, jellegzetes kuvasz-szõrzet. Bõre sötét pigmentû, mozgása tértölelõ. Jó szimatú, tanulékony fajta, õrzõ-védõ munkára könnyen kiképezhetõ.
Sokan a kuvaszt kiszámíthatatlan, agresszív, "hamis" kutyának tartják, holott ennél a fajtánál is csak rossz, kegyetlen tartásmód rontja el ezt az amúgy normális, kezelhetõ, gyerekszeretõ fajtát. Korábban a kuvasz házõrzõ munkáját úgy vélték segíteni, ha nappal egy-két méteres láncra kötötték, s így a kutyát tehetetlenségre kárhoztatva siettették elvadulását. Mondani sem kell, hogy mint minden fajtának, a kuvasznak is szabad mozgásra és tágas kennelre van szüksége.
|